Egy szó nem sok...

A végére már hangosan nevettem...
Határozott beszéd volt, összeszedett, kerek, jól elmondva. Egy másik országról. Egy képzeletbeli országról, valahol, az Óperenciás tengeren túlról, ahol boldogok leszünk, gimbelem, gombolom.. Álombéli ország, tele boldog emberekkel, nagyszerű vezetőkkel, akik megvédték  - mit megvédték: elhozták nekünk a demokráciát, végre valahára, ahol csodálatos egyetértésben a néppel 337 törvényt hoztak, és amire a legeslegjobban vágyott (a nép), új alkotmányt is hozott neki a bölcs vezető,  mint egy Mikulás (avagy a húsvéti nyuszi tojta?), ami európaibb az összes európai alkotmánynál, amit a Magna Charta óta hoztak különféle népségek...

Hol van eme ország? Nevezzük Nakonxipánnak. Vagy Okatootáiának?

Itt van la, Európa kellős közepén. Ez a mi hazánk. Tejjel mézzel folyó Kánaán ez, de csak másfél éve, amióta egy Orbán Viktor nevezetű szabadságharcos hős vezeti. Csak folyton bántják. Nem tudni miért, hiszen az eredmények kézzelfoghatóak, csak a vak nem látja őket - de a belső gaz ellen, és a teljesen járatlan, tudatlan külföld nem éri fel ésszel, hogy van itt egy csodálatos álomország.

Orbán fejében. A valóságban másmilyen, de mint tudjuk Calderontól, az élet álom...

Ezt az országot ment megvédeni Orbán, Magyarország első minisztere az Európa Parlamentben. Felszólalt. Jól beszélt.

Kár, hogy egyetlen - de a szó szoros értelmében egyetlen állítása nem volt igaz. Már eleve az sem volt igaz, hogy az országot éa annak népét bírálják: őt bírálták. Ez azonban süket fülekre talált nála és csökönyösen minket, a tévé előtt kuksolókat akart megvédeni az ellentől.

"Nálunk átfogó, mély, nagyszerű és izgalmas megújítás történt az elmúlt másfél évben" - állította a miniszterelnök, kiemelve, hogy a megújítás indokolt és sürgető volt, ugyanis 2010-ben Magyarországot a gazdasági összeomlás és tragédia fenyegette. Orbán Európa Parlamenti beszéde szerint ebből mentette ki az országot az ő kormánya az új alaptörvénnyel és a strukturális reformokkal."