A következő néhány napban az oktatásról fogok itt beszélgetni, illetve bármi másról is, ami érdekel Titeket.
Mi történik ma az iskolákkal? Mindannyian látjuk, a mai kormány teljesen átírta a köz- és felsőoktatás szabályait. Új törvényeket hozott a területen és hozzá számos új rendeletet, amelyek merőben átszabják a magyar oktatást.
De mi van e mögött? Tényleg rosszak voltak a törvények? Már tarthatatlan volt a helyzet? Vagy épp ellenkezőleg, Hoffmann Rózsa ha kell, ha nem,bármi áron új törvényt akart? Netán a kormány ezt ígérte a választáson?
Sok szempont van, sok átfedéssel. Először is nem volt szükség új törvényekre. A közoktatást 1993 óta működő törvény szabályozta, a felsőoktatásra pedig 2005-ben hozott törvényt az akkori Országgyűlés. Ezek alapvetően jól működő jogszabályok voltak, elfogadható környezetet teremtettek az oktatásnak. Miközben vannak hiányosságok és számos oktatáspolitikai feladat, ezek elsősorban nem új törvényt igényelnének, hanem aktív oktatáspolitikát, hatékony ösztönzőket, korszerű módszertanok megjelenését, tartalmi támogatást a tanároknak, szemléletformáló környezetet. Fontos lenne (lett volna?), hogy a világban már kipróbált gyakorlatok, az integráció, a kooperatív feladatmegoldás, a modern technika bevezetése az oktatásba mind megjelenjen itthon is, rendszerszinten. Ma elszigetelt kísérletekként, lokális projektekként vannak jelen ezek a kezdeményezések, amelyek eredménye jól látható, a kormányzat mégis érzéketlennek bizonyult ezekre. Helyette elindult egyfajta spontán iskolabezárás-hullám, tömeges egyházi átadás, jövőre pedig az állam átveszi az összes hazai iskolát, vagyis a városvezetéseknek, polgármestereknek nem lesz beleszólása az intézmények életébe.
A felsőoktatásban még radikálisabb a változás. Egyszerűen szólva egy elviselhető kompromisszum helyett egyszerűen kettévágták az egyetemi szférát elitképzésre és kiesőkre. 2012-től sok százezer forintos tandíjak, 20.000 fővel csökkent állami finanszírozás, szerződéses röghözkötés és milliós diákhitelek írják le a hazai egyetemi világot. Durva spórolás megy végbe, a megmaradó állami támogatásnak azonban a jómódúak lesznek a haszonélvezői, mert ők tudnak különórára, extra tudásra szert tenni. Félreértés ne legyen, nem a gazdagok egyetemi tanulmányaival van a baj, hanem azzal, hogy helyettük azoknak kell tandíjat fizetni, akiknek a megélhetés, az egyetemi városba költözés már önmagában is alig kigazdálkodható teher.
Gyakorlatilag az egész magyar oktatási reform a tudástársadalom feladásáról szól. A kormány szerint nem tudásra, hanem olcsó munkaerőre kell építeni a haza jövőjét. Csakhogy ha olcsó munkaerő, akkor a távol-keleti munkabérekkel kell versenyezni, annak az esélyeiről meg a 2300 most elbocsátott komáromi Nokia-dolgozó elég hitelesen tudna beszámolni.
Szerintem ami ma történik, az amellett, hogy rendkívül igazságtalan, nagyon ostoba és veszélyes is. Egyszerűen feléli a jövőt, kevesebb tudás, kevesebb készség, rosszabb alkalmazkodóképesség. Olyan irány, amerre már elindulni sem érdemes.
A kérdés az, és örülnék, ha erről is tudnánk itt beszélni, hogy hogyan lehet majd kárt menteni. Vissza lehet-e majd jönni ebből, újra a tudásra épülő jövő felé indulni, az élethosszig tartó tanulást támogatni?
Forrásokban szűkölködő, lassan növekvő évtized jön (van). A feladat az, hogy a növekedés új alapjai létrejöjjenek: innováció, tudás, együttműködés, minél többen, minél többet tehessenek hozzá a jövőnkhöz. Erről szól az oktatás(politika) 2012-ban. Ehhez mindenki kell, a diákok, gyerekek, hallgatók, a pedagógusoknak, politikusok, oktatáskutatók, mindenki, akinek köze van, volt vagy lesz bármilyen tanuláshoz.
Szeretettel várom a véleményeteket és a kérdéseiteket!
A Kapcsolat.hu vendége - Kunhalmi Ágnes
| 2012. február 10. 15:16 | 74 hozzászólás |
Kunhalmi Ágnes, 29 éves, politológus, Kiskunmajsán született, 14 éves kora óta él Budapesten. A VIII. kerületi Vörösmarty Mihály Gimnázium elvégzését követően diplomáit a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán és az ELTE Állam és Jogtudományi Karán szerezte politológia szakon. Pályáját a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Eurofalu programjában kezdte, majd a Miniszterelnöki Hivatal-Miniszterelnöki Kabinetiroda munkatársaként dolgozott. 2006 és 2010 között Budapest Főváros II. kerületi önkormányzati képviselője. 2010. júniusa óta az MSZP Országos Elnökségének tagja. Szakterülete a köz- és felsőoktatás.
Írd meg a véleményed!
A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
kisgalamb
2 hónapja
Egy, a nagy magyar valóságból :( http://munkahelyiterror.blog.hu/2012/02/23/mihez_kezdjek_a_diplomammal_1
ember67
3 hónapja
Ahogy így elolvastam a kommenteket, visszaszívom az elnézést kérést. Én legalább a témánál maradok.
Csak egy kérdésem van: milyen nyugtatót szed egy oktatási politikus, mikor egy oktatásról szóló posztban a cukorrépa termesztés témakörében kérdést kap? (Elnézést, szolidaritásomat nem tudtam csak az irónia eszközével kifejezni) Respect a türelemért!
ember67
3 hónapja
hasonló esszék a http://enavalaszto.blog.hu -n.
ember67
3 hónapja
Előre elnézést a terjengősségért, remélem érdemes lesz elolvasni:
Oktatás-Munkaügy kapcsolata, avagy a magyar társadalom fejlődése
Köszönhetően parlamentünk villám sebességének, új oktatási, munkaügyi törvényeink már megvannak
A törvények külön-külön készültek és számomra –pedig figyelem- nem állnak össze hosszútávú társadalmi koncepcióvá. Pedig az oktatás-nevelés 13-20 évet, a munkaügyi 39-46 évet ölel fel az életünkből. Mindkettő kötődik egymáshoz, együtt határozza meg az egyén és a társadalom –összességében az ország – sorsát, mégpedig hosszútávon.
Magyarország mint állam lehetőségeit elsősorban a megtermelt javak, az ahhoz szükséges munka által befizetett adók, járulékok határozzák meg. Én ezt elhiszem, hiszen minden aktuális politikai kurzus azért sopánkodik, hogy nincs pénz. Csak nem hazudnak…
Tehát induljunk ki a munka világából.
Ezzel kapcsolatos legmérvadóbb adat a munkanélküliség, mely a politikai kommunikáció szerint a métely, minden korlátunk okozója. Ha megnézzük a munkanélküliségi eloszlást –elegánsan mellőzve a térségi tényezőket, hiszen egész országunkért aggódunk- az alacsony végzettségűek (8 általános, vagy az sem) között ez az adat 30-37%. Középvégzettségűek között 10-20%, felsőfokú végzettségűek körében 3-5%!
Ha egy kicsit körülnézünk a világban, azonnal érthetővé válik, hogy miért ez az arány. A fizikai munkaerő piacán a legalacsonyabb végzettségűek kínálatában –tekintettel a globalizáció hatásaira- rendkívüli sebességgel jelennek meg a közép-amerikai, ázsiai, távolkeleti, afrikai képzetlen munkaerők. Gondoljunk Kína, India képzetlen tízmillióira, vagy épp Kenya, Dél-Afrika képzetlen tömegeire. Ezekkel a munkaerőkkel nem tudunk (akarunk?) versenyezni költség tekintetében: napi 16 óra munka, heti 6 munkanap, nincs szabadság, szállás a munkahelyen a földön, nincs egyéb juttatás, nincs nyugdíjköltség, mely tényezők összességében kihozzák az óránkénti 5-10 eurocent ráfordítást és még hálás is a szerencsétlen.
Ha ezen a pályán akarunk versenyezni, egyenes az út a bukáshoz, hiszen az olcsó munkaerők nyomása –tekintettel az érintett országok népességpolitikájára- csak fokozódni fog. Olyan nagy a versenyhátrányunk, hogy e vesztes helyzeten semmiképp nem változtathat egy olyan munkaügyi törvény, mely a magyar munkavállaló költségeit -a kiszolgáltatottság növelése árán- 5-10%-al csökkenti. Tehát napjaink munka törvénykönyve és az azt övező hisztéria teljesen közömbös az alacsony végzettségű munkaerő foglalkoztatásának rövid és hosszútávú megoldása szempontjából, csak egy „politikai gumicsont”, mely jól jellemzi a mai politikai kultúrát.
Nem kell pengeéles logika, hogy a következtetést levonjuk: a munkanélküliség csökkentésének útja a képzettség fokozása.
Mint elején leírtam, az oktatás 13-20 éves szellemi innovációs tendernek tekinthető, ezáltal egy kifejezetten hosszútávú beruházás melynek alanya az ember.
A modernkori multinacionális cégek -akik 1 év alatt gyárakat telepítenek, majd a piaci hatásokat figyelembevéve akár 3-4 év alatt tovább is állnak- ilyen hosszú beruházásokban nem gondolkodnak. Amennyiben üzletet látnak benne, beszállnak az oktatásba, de önmagukban tartós képzési rendszereket nem telepítenek!
Megveszik a szolgáltatást! Ez az a szolgáltatás, melyre minden hozzáadott értéket teremtő cég vevő és ez az a szolgáltatás, melyben keresleti piac van, s amelyben kínálatot teremteni sok év, esetleg évtizedes befektetés. Ez az a piac melyben csúnya szóval „beszállítóként” megjelenni nem lehet csak úgy ripsz-ropsz. Egy egyetem, főiskola nem csak falak, padló és mennyezet, hanem évek, évtizedek, bizonyos esetekben évszázadok szakmai és oktatási tapasztalatának, tudásának forrása. Rendkívül nagy tudású professzorokat, tanárokat, akik tudásukat továbbadják, nem lehet 1-2 év alatt gyártani. Még egy elsős egyetemista diákban is ott lakozik 15 év nevelés, oktatás! Ez az a szellemi tőke, mely –amennyiben tervszerűen, korszerűen és okosan bánunk vele- a fejlett civilizált országoknak 15-20 év tartós előnyt jelent a felzárkózó országokkal vívott munkaerőpiaci versenyben.
Ekkor szembesülhetünk meglepődve napjaink oktatási koncepciójával, mely a magas kvalifikáltságú –ezáltal tartósan keresett- munkaerő képzési bázisainak tekinthető felsőfokú iskolák állami innovációjának csökkentését célozza, előtérbe helyezve az alacsonyabb végzettségű, ezáltal alacsonyabb hozzáadott értékkel bíró - fentebb részletezett okoknál fogva a nemzetközi folyamatoknak jobban kitett -munkavállalókat termelő oktatási rendszert.
Mindamellet, hogy az országok közti gazdasági versenyfutásban Magyarország elveszíti egyik legerősebb ütőkártyáját, ezzel az állam még rövidtávon sem takarít meg semmi pénzt. Tudniillik az alacsonyabb végzettségű munkaerő foglalkoztatását folyamatosan védeni, támogatni kell, tekintettel a globális piaci kitettségre. Más szóval meg kell venni, hogy a multinacionális vállalatok ne olcsóbb helyre vigyék a gyártást. Az ügyletet a magyar átlagpolgár a „multik adókedvezménye” néven ismeri.
És ez még csak az első fejezet: a termelő vállalati szektor.
A második fejezet a gyártási szinttől magasabb szintű gazdasági tevékenység, mely az igazán nagy hozzáadott értéket - ezáltal hasznot- termeli az INNOVÁCIÓ.
Ha modellezni szeretnénk egyszerűen az innovációt, akkor nézzünk egy üzemet:
A gyártás a melós, az innováció az irodista. Márpedig mint tudjuk, az irodista egy párnázott székben, öltöny-nyakkendőben ötször annyit keres, mint a melós. Tudniillik ő találja ki, hogy mit kell gyártani, hogyan kell gyártani és hova lesz eladva.
Ha ezen szentháromság bármelyike nem működik (mit, hogyan, kinek), a rendszer gazdaságilag összeomlik, a cég tönkremegy.
Itt lép a képbe a magyarok által oly sokszor látott szomorú képlet: jó ötlet, jó termék és mégsem megy. Így omlott össze a minden magyar büszkesége a Csepel Motorkerékpár Gyár, az IKARUS, a VIDEOTON, s így látjuk elmúlni a MALÉV-ot. Tudniillik az innováció a maga összetettségével olyan hatalmat jelent, ami a Meisseni porcelánt repíti, míg a Hollóházit megfojtja, amíg az osztrák bort Magyarországon is eladhatóvá teszi, addig a magyart itthon sem.
Az innováció három fő területe:
Fejlesztés- a termék kitalálásért felel. Ebben a magyarok furfangos eszére és a szépre, jóra való fogékonyságunk miatt sosem volt problémánk, nagyon sok szép dolgot találtunk ki, fel.
Értékesítés- közgazdasági, kereskedelmi szaktudást igényel, de nem a „középiskolás fokon”, hanem a jövőbelátás képességét kifejlesztő felsőfokú szintre van szükség
Érdekérvényesítés- jelenkorunk szerződéseken, együttműködéseken és vitákon alapuló vállalkozási világában egyik legelemibb szükségszerűség a jogi védelem. Csak egy villanásnyi példa: ma már a „TOKAJI” név is per tárgya!
Ha most beletekintünk a napokban életbe lépő oktatási törvényünkbe, szembeszökő a háromból két terület állami forrásmegvonás általi kiherélése: jog és közgazdaságtan.
Gratulálok az előrelátáshoz, mely lehetővé teszi, hogy kb 10-15 év múlva hátul összekötött kézzel, kormányos és navigátor generáció nélkül, tisztán evezősökkel nekiinduljunk a globális piaci versenyen!
Konklúzió: az ország fenntartható fejlődésének záloga a jövőbe fektetett munka, melynek eszköze az oktatás. Olyan oktatás, mely nem a mának, nem a tegnapnak, hanem a holnapnak képez olyan magas kvalifikáltságú embereket, akik pályájuk során nem hogy folyamatos támogatásra szorulnak, hanem megállva a helyüket, a nemzetközi gazdasági versenyben anyaországukat segíteni, előremozdítani tudják, annak ismertségét és elismertségét a világban kivívják.
A most megalkotott oktatási törvény nem ezt szolgálja, hanem egy szűk látókörű pragmatikus –valójában erősen kétséges- forrás megtakarítást hajt végre a jelenleg regnáló politikai elit (kormány és ellenzék egyaránt) kisstílű civakodásai által keltett károk enyhítése céljából. Hiszen ha a jövőre nincs pénz, akkor mire?
Ezen oktatási rendszert –illetve annak törekvéseit- 50 éves távlatba helyezve Magyarország oktatási jövőképe a következő:
1 db egyetem, összesen 200 tanulóval (95% mérnök)
400 db OKJ-s összeszerelőképző összesen 30.000 tanulóval
1000 db 6 osztályos általános iskola, kiegészítve alapfokú 7-8.-os mezőgazdasági kapálóképzéssel.
A most kialakított oktatás-munkaügyi törvénycsomag előrevetített tipikus magyar vállalat felépítése pedig a következő:
melós: alacsony képzettségű, elsősorban szalagmunkás, alacsony béren, negatív munkaerőpiaci érték, nulla munkajogi védelem, korlátozott alkalmazhatóságából adódó bizonytalan munkahely, negatív jövőkép, hosszútávú tervek hiánya -magyar állampolgár
irodista-menedzsment: magas képzettség, széleskörű alkalmazhatóság, földrajzi mobilitás, magas munkerőpiaci értékből adódó nyugalom, pozitív jövőkép – külföldi állampolgár
Ezen leírás megpróbálta időben hosszabb, földrajzilag szélesebb kontextusba helyezni a kialakított társadalompolitikát. Társadalmunk hosszútávú alakulása szempontjából a kialakított koncepció tendenciózusan romboló hatású, a plebejus világnézetet céllá szentesítő, droidokat gyártó törekvés. A magyar emberek és így a társadalom olyan értékeit igyekszik megsemmisíteni, amely értékeket 40 év szocializmusnak sem sikerült : a magyar emberekre jellemző újító gondolkodást.
valooban
3 hónapja
Kedves Ágnes Köszönöm a választ
és hát valóban egy összetett dolog kerekedik ki ebből a kvóta dologból
sőt én még távolabb is mennék
mert ha annó az eu-s csatlakozó-népszavazásnál tudták volna az emberek, termelők hogy mik is az eu előírások hát dupla nemmel szavazott volna mindenki, hogy mikre is gondolok, néhány példa:
a paraszt ember nem etetheti moslékkal a disznaját
az eu arra ösztönzi a termelőket hogy irtsák ki a gyümölcsöseiket, vágják ki a szőlőtőkéket,a gyönyörű szép őszibarackunk nem megfelelő mert nem megy át az eus szitán, fogják vissza a termelést, hiszen mi csak egy fogyasztó országnak kelettünk hogy a sok bóvlit ránksózhassák a többi tagországok, de meg ne merjünk jelenni az ő piacukon bár mi féle áruval
is ,ennek lehettünk tanúi az iparban is hiszem az addigi világhírű gépeket berendezéseket szépen leállították becsődöltetve a gyárakat
sőt mint tudjuk a kedves eu a támogatott projecktek nagy részénél előírja a felhasználandó anyagokat berendezéseket amiket szintén más tagállamok gyártanak
Kunhalmi Ági
3 hónapja
@etele1:
1. Gond a reáltárgyak oktatói létszámával: egyetértek, a reáloktatók elmaradása óriási gond lesz néhány év múlva és erre kiemelt figyelmet kell fordítani a képzésben. Ugyanakkor érzékenyen kell hozzányúlni a szabályzáshoz, mert a kényszerrel képzett oktató munkájában nem lesz sok köszönet. Például könnyen előfordulhat, hogy az állam nagyon megkönnyíti a reáltanári pályákra való bejutást, tömegesen nyit, hogy kielégítse igényeit, sokan szereznek reáltanári diplomákat a diploma kedvéért, majd soha nem helyezkednek el a pályán és ugyanott vagyunk. Ha meg előírjuk, hogy muszáj fizikatanárként dolgoznia a fizikatanár végzettségűnek, akkor semmivel nem választják majd többen a pályát. Tehát úgy kell ösztönözni, hogy annak az outputja és a pályája is meglegyen. Ha ez nem történik meg, akkor nyilván az lesz a következmény, hogy a rendszerben bentlévő reáloktatók fognak iskoláról iskolára járni, nyilván magasabb bérért a magasabb terhelés mellett, ami néhány oktatót talán átszív a reálpályára - így a pedagógus-továbbképzést, másoddiplomázást is célszerű felül tanítani, ahol csak az ismeretanyagot 2-3 éves programban fel tudja szedni egy már tanári végzettséggel és rutinnal rendelkező oktató. E mellett (és mindjárt megyek a paradigmaváltásra) szerintem ezen a téren különösen fel kell erősíteni a technikai eszközöket az oktatásban, mert ezek a területek könnyebben tanulhatók egyedül is. Valami ilyesmi komplex megoldást kell kidolgozni, ami inkább ösztönöz, nem kényszerít. De nincs rend ezen a téren, egyértelmű.
2. Paradigmaváltás: nem állítottam, hogy ez könnyű lesz, azt pedig nem gondolom, hogy ráérnénk 30 évet. De ahogy 30 éve gyakorlatilag senkinek nem volt otthon számítógépe, ma pedig mindenki használja, úgy szerintem ez a váltás is menedzselhető. Persze, igaza van abban, hogy a váltás során a kétségek először hangosabbak, mint a támogató hangok, de ez szerintem normális. A jó politika a bizonytalanságot kezeli, magyarázza, el tudja mondani, mit miért tesz, nem kényszerít, hanem utat mutat, járhatót, jobbat, könnyebbet. Az új módszertanokat nem azért kell használnia a rendszernek, mert "New Yorkban is így csinálják", hanem azért, mert az eredménye jobb. Én ebben hiszek, ezt akarom politikává formálni, és bízom abban, hogy sokan jönnek velem, velünk. Az oktatói létszámok növelése egyébként az új felsőoktatási struktúrában - szerintem ostobán, ahogy az 1-es pontban írtam, de tényszerűen akkor is - meg fog valahogyan valósulni. A minőség elmélyítése nyilván feladat lesz.
A csoportos feladatmegoldás szerintem egészen fiatalon elkezdve könnyebben biztosít azonos feltételeket, mint később, 8-10-14 évesen, akkor már a szocializáció keményen betöri a gondolkodást. Ezért a kora gyermekkori fejlesztés fontos fókusz kell legyen, onnan kell indulni, ahonnan tudunk és lehet, nem lemondva a későbbi generációkról sem.
Azt nem igazán értem, milyen "korlátlan erőforrásra" gondol. Mi az? A gyermeki kreativitás?
3. Arról van szó, hogy milyen minőségű élet élhető egy országban. Arról van szó, hogy a minket körülvevő világ nyitottságot, kezdeményezést, bátorságot, kockázatvállalást vagy merev viszonyokat, besimulást, betörést vár-e el tőlünk. Arról, hogy egyirányú-e egy életpálya a születésnél, vagy van mód váltani, tapasztalni, fejlődni. A társadalomtudományok, művészetek, kultúra, sőt, sport, turizmus nélkül egyszerűen gyengébb minőségű életet élnénk, abból pedig frusztrált informatikusok, mérnökök, fejlesztők, biotechnikusok következnének. Nem vagyunk gépek. Ha valaki egész nap, egész héten mikro-áramköröket fejleszt egy új fékrendszer-szabályzáshoz, akkor időnként kell, hogy ellépjen ettől, hogy mást lásson, hogy tapasztaljon egy érdekes élményt, egy szemléletformáló gondolatot. Ez akár a munkájához is segítség lehet, adhat egy más megközelítést, egy új inspirációt. Ez meghatározza az életminőségünket és ennek a feltételeit a társadalmunk érdeke alakítani, miközben egyébként ezek a magasabb tudású szakemberek nyilván magasabb jövedelemmel bírnak és fizetőképes keresletként jelennek meg az Ön által pazarlásnak mondott szakmák termékei felé. Ha egy ország csak arra koncentrál, ami másnap legördül a gyártósorról, az rövid távon vélhetően növeli a kibocsátását és a versenyképességét, de hogy a kiégés és a pszichés problémák jelenléte is nőni fog, az elég valószínű.
4. Én azt mondom, induljunk ki a valóságból. Piacgazdaságban élünk, a munkánk, a termékeink értékét a kereslet határozza meg, ehhez igazodunk kínálatunkkal, kis országként pedig számos terméket nem magunk állítunk elő, hanem importon keresztül hozzuk be - energiától az informatikai eszközökön át a ruházati termékek jelentős hányadáig. Ehhez képest hazánkban 20 év meghatározottságainak és döntéseinek következményeképp úgymond duális gazdaság alakult ki: felül a nagyvállalatok húzzák a gazdaságot, közben pedig a KKV-szektor inkább mikro- és kisvállalkozás, jóval alacsonyabb termelőképességgel, minőséggel, felkészültséggel (átlagokról beszélek, fantasztikus egyedi példákkal van tele a piacunk). A középvállalati szint nagyon gyenge, a társulás kultúrája alacsony fokú, nyilván a közbizalom hasonló szintjéből adódóan. Ezzel együtt foglalkoztatás nagyon jelentősen valósul meg a KKV-körben, ahol nyilván ez nem feltétlenül a leglegálisabban történik, hiszen magas az adóék, magas az elvonás a relatíve kevés munkavállaló miatt a társadalomhoz képest, stb. Nos, ilyen körülmények között a növekedést valamilyen módon bővíteni kell. Hosszú évtizedek problémája, hogy a növekedéseket azonnal feléltük, újraosztottuk Magyarországon, az ebből fakadó társadalmi többletek viszont nem fordultak újabb növekedési potenciállá, hanem felélésre kerültek (közkeletűen és félig hazug módon fogalmazva ott vannak a modern autókban meg a plazmatévékben).
Tehát van egy adott külső viszonyrendszer, a kapitalizmus, aminek a magyar piac előnyeit, hasznait jól ismeri, de az elérhető hasznok megszerzéséhez szükséges teljesítmény - felkészültség, menedzsmentképesség, tudás - töredékes, sokszor pótlólagos erőforrással - eladósodással - pótolja. Az állam ezt a helyzetet magában nem tudja feloldani. Az állam tud teremteni könnyített pályákat, tud adni támogatásokat, tud ösztönözni jó keretekkel, de ha a nyújtott források felélésre és nem befektetésre kerülnek, ha nem kockázatot vállaló és növekedést generáló vállalkozások jönnek létre ebből, hanem passzív javak, akkor nincs multiplikáció, alig lesz növekedés. Azt gondolom, hogy ebben a környezetben a baloldali politika a tudás és a befektethető összegekhez való hozzáférés demokratizálása, az esélyek kiegyenlítése, hogy mindenki azzá válhasson, ami benne van, hogy könnyebb legyen együttműködni, hogy arra ösztökéljünk, hogy megfelelő üzemméretek jöjjenek létre és együttműködő, céltudatos 100-500 fős méretű magyar tulajdonú, hazai vállalkozások. Mindez úgy, hogy a környezetünkből csak fenntartható mennyiségű erőforrást vonjunk el, a növekedésből adódó pluszforrások pedig a képzettség, az életminőség emelkedését szolgálják. Ez a feladat, szerintem ehhez ma az MSZP tudása és ajánlata áll a legközelebb és ezt helyesnek gondolom a magam részéről.
A baj éppen az, hogy ehhez képest a mai politika mindenkinek segítséget, könnyebbséget, felszabadítást ígér tettekben és retorikában is, retorikában talán még durvábban. Ezért gondolhatja úgy a politikára figyelők többsége, hogy a jólét az tényleg annyiról szól, hogy a minisztériumban jól kell "nyomkodni a gombokat" és akkor minden rendben lesz. De ez nem így megy.
Ha megteszi, hogy konkretizálja a felvetéseket közpolitikai kérdéssé, akkor szívesen beszélek még erről, azt hiszem, ez elég fontos része ennek az eszmecserének.
Kunhalmi Ági
3 hónapja
@kapitan:
Viszontválaszok, beszélgetésképp :o)
1) A kistérségi szintet azért tartom jó megközelítésnek, mert kellően közel van a helyi közösséghez, a helyi projektek ismeretéhez, ugyanakkor van annyira távol, hogy a helyi politikai problémák, akár személyes konfliktusok felé - amik azért egy 10-15ezres városban igencsak megnehezíthetik egy iskola, vagy mondjuk egy iskolaigazgató dolgát - tudjon emelkedni. A kistérségek sorsa egyelőre bizonytalan, az igazgatást járási logikára akarja átszervezni a kormány, ami mellesleg méretben nagyon közel van a kistérséghez. Nekem sok bajom van a járási rendszer kijelölésével, az igazgatás átpolitizálásával, azzal, hogy nehéz nem azt gondolni, hogy a 200 fős Parlamentből kieső fideszes országgyűlési képviselőknek csinálja a helyet a kormány, de ezzel együtt maga az igazgatási szint - a logika - az akár jó is lehetne. Nyilván ha arról fog szólni, hogy helyi fideszes főnökök közvetítsék a pártközpont akaratát, akkor ez nem lesz egy jól működő struktúra, de hangsúlyozom, nem a struktúra okán, hanem a Fidesz miatt. Olyan kistérség biztosan nem lesz, ahol a gyermeklétszám nem indokolja iskola fenntartásét (80-100ezres közösségekről beszélünk). Az, hogy van olyan gyerek, aki se nyelvet, se szakmát nem tanul 18 éves koráig nem arra indok, hogy ne legyen 18 a tankötelezettség, mert ha így döntünk, akkor róluk ugyebár lemondunk. Márpedig akiről lemondanak, annak egy idő után nincs mit vesztenie, akinek nincs mit vesztenie, az nekikeseredik és bármire képes a túlélésért egy idő után. Gondolom abban egyetértünk, hogy egy gyermek az esélyt adó iskolarendszerben jobb helyen van, mint a büntetésvégrehajtásban. Az, hogy a rendszernek jobban kell működnie, biztosabban kell tudást adnia, az egyértelmű, remélem, a korábbi soraimból kiderül, hogy ezt tekintem prioritásnak.
2) Igen, pontosan. Minden nyilvános szereplőnek, szereplésnek, szónak van ebben feladata, a kultúra alakítása nélkül minden más igen nyögvenyelős lesz.
3) A magyar felsőoktatás lehet, hogy jobban működött a bolognai rendszer előtt, de ma már nem működne jobban, mert közben a világ is változik. Sokkal rugalmasabban döntenek a mai huszonévesek a tanulmányaikról, a külföldi féléveikről, a megkezdett és befejezett szakokról, mint bármikor korábban. Egy egyetemi öt év alatt új iparágak emelkedhetnek ki a földből, amik akár megváltoztathatják az adott tudományterületet - hol volt 5 éve a Facebook és hol van ma? -, tehát a rugalmasság elengedhetetlen körülmény. Egyébként persze vannak olyan területek, ahol fix tudásról beszélhetünk, ahol nincsenek hatalmas változások, itt az 5 éves osztatlan programok meg is maradtak pl. orvosi karon vagy a jogászképzésben (bár az utóbbi másfél évben a hazai jogrendszer sem mondható túl stabilnak, ugye)
4) :o)
Kunhalmi Ági
3 hónapja
@Apolitikus, @valooban:
Az idézett cukoripari leépülést taglaló cikkből is kiderül szőrmentén, de egyébként az ügyet feltáró rendkívül egyoldalú bizottsági jelentésből is (a 15 tagú bizottságban 10 Fidesz-KDNP és 5 ellenzéki képviselő vizsgálta "objektíven" a kormányok felelősségét, jelentés erre: http://www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_irom.irom_adat?p_ckl=39&p_izon=5536) az következik, hogy cukorügyben sokkal összetettebb volt a helyzet és több előre nem látható körülmény határozta meg a következményeket.
Nem vagyok a téma szakértője (de szívesen megkérem az MSZP frakcióból azt, aki igen, ha van rá csapatigény), de néhány gondolatot hadd mondjak. Már elindult, és nyilván egyre erősebb lesz a médiahenger, amelyben a Fidesz igyekszik bebizonyítani hogy a szocdemek DIREKT felszámolták a magyar cukoripart, úgyhogy érdemes néhány tényt rögzíteni.
A magyar cukoriparba a '90-es évek idején milliárdos összegekkel kellett volna beszállnia az akkori költségvetésnek, hogy életben tartsa. Mindezt egy olyan környezetben, amikor gyakorlatilag semmire nem volt forrás, leginkább az első szabadon választott kabinet tévedései és a rendszerváltással elveszett - amúgy részben nem valós piaci igényekre támaszkodó - keleti kereslet miatt. Mindezt úgy, hogy az ipar túlélése egyáltalán nem látszott biztosnak. Nem voltunk ott, de nem biztos, hogy közülünk itt a fórumban bárki akkor könnyen vállalta volna fel egy ágazat életben tartását az akkorra egyértelműen cukortúltermelő európai piacon, miközben a harmadik világban számunkra elérhetetlenül alacsony áron termelték ugyanazt az árut, a szubvenció pedig egyre nagyobb nyomást jelentett az európai költségvetéseken. Közben született meg az bioetanolipar, ami teljesen átírta mára a mezőgazdasági térképet - ez akkor nyomokban létezett, egyáltalán nem volt előre becsülhető. A privatizáció akkor jobb megoldásnak tűnhetett, mert a kockázatoktól az állam meg tudott szabadulni, közben bevételt ért el, amit egyébként a már néhány évvel korábban válságba került állami költségvetés megtámasztására - és így a szociális rendszerek összeomlásának megakadályozására - fordíthatott. Az Európai Unió 2004-ben és 2005-ben eljárást vesztett a WTO-ban a cukoripari szubvenció miatt, tehát elment a falig, amíg tudott, lépnie kellett. A termelési költségei a külső piacok árainak 2,5-3szorosára rúgtak (!!), miközben nem látszott, hogy mitől lenne új kereslet a jövőben (ami lett az etanolpiaccal).
Az EU eredetileg sima kvótacsökkentést akart elérni, minden fajta kompenzáció nélkül (lényegében cukorirtás). Később a tagállamok nyomására ez módosult jelentős kompenzációra, amit nyilván új termékek termelésére lehetett (volna) fordítani a cukorrépaföldeken. Meg kellett volna-e mondania a magyar államnak, hogy a leépülő cukorrépa-termelés helyett mi valósuljon meg ugyanott, és kényszerítenie kellett volna-e a termelőket, hogy ne ők döntsenek sorsukról, hanem feleljenek meg az állam által kigondolt - vagy jó, vagy rossz - elvárásoknak? Lehetséges. De vajon ne ütközött volna-e durva ellenállásba az állami diktátum? Meg kellett volna-e védenie az akkori politikának a kockázatos jövőfelélő döntéstől a gazdákat úgy, hogy közben ezért minden következményt elvállal és bűnbakot játszik? Utólag könnyű azt mondani, hogy "persze, be kellett volna vállalni", de ne felejtsük el, hogy ha az új diktátum megy mellé, akkor azt kérték volna számon a gazdák, ráadásul azt már teljes joggal, hiszen ott nem hagyott volna mozgási szabadságot az állam.
Mára egyértelmű, hogy a cukortermelés európai leépítése nem volt jó döntés. Ennek Magyarország is részese volt, együtt döntött a többi tagállammal. Elhibázott döntés volt a mából nézve, még akkor is, ha azok a feltételek, amelyek miatt elhibázott volt, csak hosszú évekkel később váltak nyilvánvalóvá. Azzal is egyet tudok érteni, hogy az államnak van felelőssége abban, hogy a hátrányosan érintett térségekben találjon ösztönző megoldásokat arra, hogy túllendülhessenek a gazdák a krízisen. De azért azt tegyük hozzá, hogy a felszámolásra adott támogatások folyósításra kerültek, tehát az, hogy ezt néhány politikus elrontott, egyébként mindenki más tökéletesen és felelősen csinált mindent, az így, ebben a formában azért kikezdhető állítás.
Első körben ennyire jutottam cukorrépa-ügyben. Ha gondoljátok, gondolják, szívesen megkérek nálam ehhez jobban értő politikustársat, szakértőt, hogy adjon részletesebb tájékoztatást. Legyen ilyen?
valooban
3 hónapja
a vasúti személyszállítás mindenhol ráfizetéses de a teher szállítás kompenzálja ezt akkor miért is adták el a cargót?
a malévnál ugyan ezt tették korábban, a húzó részlegeket szépen kitiedelték
valooban
3 hónapja
nem írtam hogy ki csak azt hogy sikeresen tették
apropó ipar, járműgyártás, cukorkvóták?
Erika1
3 hónapja
Akkor ne mondjál semilyen pártot . Vagy ha írsz kormányt , ne hagyd ki pont azokat akik a tárcát kérték - kapták a koaliciós szerződésbe . Ne kívánd hogy konkrétabb legyek .Nem szeretem ha mindent csak a szocikra lőcsölnek .
Erika1
3 hónapja
A mezőgazdaságot + a kereskedelmet az MDF +KGP kormány vágta taccsra .
Apolitikus
3 hónapja
Ennél gyengébb linket nem tudtál betenni? A mezőgazdaság és az élelmiszeripar szétverése korábban kezdődött, és több kormányon keresztül zajlott. A szerencsétlen privatizációtól kezdve, a keleti piacok leépítésén át a szövetkezetek szétverésééig sok oka van annak, hogy ide jutottunk. Nem érdemes mutogatni, ebben több kormány keze is benne van.
kapitan
3 hónapja
Köszönöm válaszodat (nem csendőrpertunak gondolom, hanem az internetes beszélgetés nemzetközi formájának)..
Válaszoddal kapcsolatban 1-2 reflexió, viszontválasz:
1) A kistérségi lehetőségek elméletileg és gyakorlatilag egyáltalán megmaradnak-e 2014-ig? Lesz-e annyi gyerek? Ha se szakmát, se nyelvet 18 éves korig nem sajátítanak el, akkor miért is kell ehhez ragaszkodni? Szakképzés és felnőttképzés komolyabb hatástanulmányokat igényelne, s változatlanul fontos lenne a saját ez irányú hibák elemzése.
2)Esélyegyenlőségnek hatalmas irodalma van, érdemes lesz ennek utánanézni, mert horizontálisan, vertikálisan a társadalmi feszültségeket valóban egyszerre kell lent és fent a fejekben helyére tenni.:)
3) A magyar felsőoktatáshoz elkerülhetetlen az alap-és középfokú oktatás emelése, nyitottabbá tétele. A magyar felsőoktatás bolognai rendszer előtt lehet, hogy jobban működött.:)
4) Valóban a pedagógia - oktatás és nevelés - közös ügyünk.
kapitan
3 hónapja
Nem voltam, s nem is szándékozom semmilyen pártnak a tagja lenni, de itt szakmapolitikáról konkrétan beszélgetünk.:))
etele1
3 hónapja
elnézést, kérem ha valaki tudja törölje az előző kettőt.
Kedves Kunhalmi Ágnes,
1. Középiskolai versenyképesség, reálképzés
A gond a reáltárgyakat oktató tanárok számával van. Nehéz úgy reáltárgyat oktatni, hogy nincs tanár. A tanárképzés felfuttatása 4 éves program. Cikluson átivelő. Egyébként azok között vagyok, akik mindig is egyetértettek a közalkalmazotti béremeléssel, hiszen az semmi más nem volt, mint a csúszó árfolyamleértékelés, majd a kétszeri minimálbéremelés hatásának kompenzálása, hogy a közszféra megtarthassa a minőségi munkaerőt.
2. Paradigmaváltás az oktatásban.
A hozzászólásom után jelentkezett másik hozzászóló a közoktatás "hagyomásnyos" formájának minimumigényével. Természetesen ez a hozzászólás is mutatja mennyire rugalmas az oktatógárda elképzelése az oktatási reformról.
Amennyiben oktatási reform alatt új tanárok képzését értjük, az "sosem" fog megvalósulni, legalábbis belátható időn belül nem, mivel a tanári állomány ugyanúgy 30 éves ciklusban cserélődik, mint minden más diplomás szakma esetén. Amennyiben a tanárok "átképzését" értjük ezalatt: még igy is a tanárok számának növelésére lenne szükség, mert zsúfolt osztályokban, a jelenlegi egyre csökkenő otthonról hozott képességi és _együttműködési_ _alkalmazkodási_ szint mellett ezeket a módszereket alkalmazni nem lehet, úgy főleg nem, hogy minden hallgató számára azonos feltételeket igyekszünk biztositani, ami ugye a baloldali elv lenne. Szegény ország lettünk, aki szegény, ne urizáljon. Szerintem érdemes elgondolkozni azon, mi az az egy gyakorlatilag korlátlan erőforrás, ami minden iskolában rendelkezésre áll, de egy iskola sem használja ki (ami ugye a pazarlás definiciója) Szerinted? :o)
3. A kérdésre válaszolva: miért alkalmazunk "bölcsészeket, szociológusokat, közgazdászokat, néprajzkutatókat, nyelvészeket, történészeket akiket mégis alkalmaz ma valaki, nos, akkor őket ki és miért alkalmazza ma?"
A sorból kétségkivül kilóg a "közgazdász", akik többsége nem annyira társadalom tudományokkal, mint igen gyakorlatias cég menedzsmenttel foglalkozik. Két válasz adódik a kérdésre. Az első a gyakolatias.
a) azért alkalmazzuk őket, mert ez az előző századból örökölt hagyomány és a létező iontézményi kereteket fel kell tölteni szakember-gárdával.
b) mégis akkor mi a gyakorlati haszna? Az, hogy többeknek biztosit értelmiségi életutat. Ezen a csoporton belül elméletben jobb alapképzést kapnak a gyerekek -odahaza-, igy nagyobb az esélye, hogy kiemelkedő teljesitményt nyújtanak később, mivel az intelligencia fejleszthető. Nem vitatom, hogy erre szükség van, habár ezen a téren a baloldali gondolkozás kissé ellentmondásos (ugye mindenki egyenlő, de mégis szükség van az értelmiségre, mint társadalmi rétegre, ami a baloldali gondolkozás bázisa). Amit vitatok az az, hogy egy olyan, gyarmati gazdaságú ország mitn a mienk megengedheti magának azt a pazarlást, hogy ennyi képzett emberfőt parkolópályára állitson és hobbi-szakmát adjon nekik.
4. MSZP és kapitalizmus
Dehogy nincs ellentmondás. Az MSZP-n belül nem tud egy területen sem a valódi szociális reform -azaz a jelenlegi helyzethez alkalmazkodás- gondolata kibontakozni mert automatikusan a vállalkozó igényekhez alkalmazkodnak a politikusok. Ez azonnal kiderül, mihelyt az ember elolvassa egy-egy platform 2010 környéki manifesztumát, ahol a legbaloldalibb is köröket fut a "vállalkozás szentsége" témakörben. Nem azt állitom, hogy ez helytelen, csak a gondolkodásmód-beli, prioritás-beli torzulásra utalok, ami ha a választások idején ilyen mértékben jelen van, akkor el lehet képzelni mennyire meghatározó a kormányzás alatt. Amúgy ez igen gyakorlati kérdés, ui. az MSZP jelenleg azzal a nehézséggel küzd, hogy nem tudja megszólitani a választóit. A kettő között szoros összefüggés áll fenn.
Ellen_Ripley
3 hónapja
Belelapoztam, mindjárt az első mondatnál visszacsuktam. Bocsánat. :) De nagyon szívesen leszek partner ebben.
Kunhalmi Ági
3 hónapja
Igen, meg kell tenni, egyetértek Önnel. Folyamatosan tesszük, azt gondolom, hogy a kormánnyal szembeni tartósan 80% feletti elégedetlenek aránya mutatja is, hogy ez valamelyest eredményes, de azért azt is érezzük, hogy kormány médiagépezete más eléréssel dolgozik, mint bárki más az országban. De ha sokat és sokan tudunk beszélgetni ilyen fórumokon, ha emlékeztetünk mindenkit, akit tudunk, akkor annak meglesz az eredménye. Ki is teszek ide egy kis emlékeztetést http://ittazido.fidesz.hu/
valooban
3 hónapja
mikor is zárt be a leg több cukorgyárunk?
http://www.hirado.hu/Hirek/2011/03/10/08/Fazekas_az_MSZP_kormany_asszisz...
NOO COMMENT
Kataaa
3 hónapja
Bocsánat: Antall
Kataaa
3 hónapja
Mikor is tették szándékosan tönkre a gyárakat, üzemeket, a mezőgazdaságot? A rendszerváltás első négy évében, ezzel kezdett az Atall kormány.
Kunhalmi Ági
3 hónapja
@kapitan:
Az a szemlélet, amit képviselek reményeim szerint minden hozzászólásomból kiolvasható, így engedelmével a pontokra válaszolok. Természetesen nem lezárt, végleges döntéseket mondok, mivel a kormány is cselekszik, szóval a későbbiekhez kell alkalmazkodva megfogalmazni a konkrét, 2014 után végrehajtandó programot. Tehát a változtatás jogát fenntartva - :o) - a következőket mondom elsőre:
1) Mai tudásommal azt mondom, hogy fontos lenne visszaemelni 18 évre a tankötelezettséget és nagyon remélem, hogy a majdani költségvetési keretek ezt lehetővé is fogják tenni. Egyetértek a helyi oktatásszervezéssel, az iskolák államosítása semmit nem fog megoldani. Ugyanakkor azt a problémát kezelni kell, hogy vannak önkormányzatok, akik nem képesek fenntartani, vagy csak nagyon gyenge minőségben iskolát, ez pedig épp a tanulók miatt elfogadhatatlan. Itt ha másként nem megy, állami intézmény is szóba jöhet, szerintem a jó megoldás a kistérségi szint lehet. Egy ilyen 80-100ezres közösség már elég nagy ahhoz, hogy érdemi oktatást lehessen rá szervezni, ugyanakkor még fizikailag is megoldható iskolabuszos rendszer kialakítása, a döntéshozás pedig kellően közel vihető a végfelhasználóhoz, diákhoz, szülőhöz. Ahogy egy budapesti soktízezres kerület meg tudja szervezni az oktatását, ugyanúgy egy ekkora térségben is működhet. Itt érdemes talán megjegyezni, hogy a bölcsődei részvételen is el kell gondolkodni, nyilván ez foglalkoztatáspolitikai kérdés is, de hasznosnak gondolnám, ha már 3 éves kor előtti közösségi létre lehetne utat kínálni a családok gyermekeinek.
2) Esélyegyenlőség: eddig még nem jött szóba, de az integráció az tényleg az a terület, ami nem volt sikertörténet a szocdem-liberális oktatáspolitikában. Most nem mennék bele abba, hogy a koalíciós partnerek közül kinek milyen szerepe volt ebben (van véleményem, de előre kell tekinteni), a lényeg, hogy a magyar oktatási rendszer szegregáló mechanizmusait meg kell törni. Nagyon sok eredményes lokális program van és volt, ezekből a "legjobb gyakorlatokból" rendszert építve lehet előre lépni. Én például a Dzsaj Bhím modelljét kifejezetten jónak tartom, vagy az olyan példákat, mint a Józsefvárosi Tanoda, a Gandhi Gimnázium. Megvan az a készség, amire lehet építeni, de tovább kell fejleszteni az eszközöket, a pedagógiai képességeket, a kereteket. Ráadásul mindez túlmutat az oktatáson: horizontális szempont kell legyen az esélyegyenlőség, a foglalkoztatásban, a társadalmi kommunikációban, a politika fellépésében, a kultúrában ott kell lennie a nyitottságnak, a befogadásnak, az együttműködésnek a görcs helyett. Az oktatásban a tudatosan elkülönítő megoldásokkal mindig az a baj, hogy rombolják a jövőbeli együttélés esélyeit. Ha kiveszünk egy jelentős közösséget a természetes közegéből, mondjuk a nagyvárosból, és csinálunk egy - ne kerteljünk - cigányiskolát, akkor abból az intézményből egyszerűen nem fog felvenni gyereket a középfokú szint, a máshol lemaradó pedagógusok fognak bekerülni és nagyon hamar elfekvővé, időkitöltő intézménnyé válik valós oktatási műhely helyett. Az integrált oktatás feltételrendszerét meg kell teremteni, nem csak az oktatásban, hanem szélesebb körben, a társadalom egészében, nem erővel bevezetni, kierőltetni, de a végcél mégis csak az integráció, pontosabban az, hogy ne érezzünk csoportokat "integrálandónak", mert mindenki a magyar társadalom része. Ami ma történik, az egyébként pont az ellentéte ennek, az új közoktatási törvény 3-4 helyen tudatosan erősíti a szegregációt, gyakorlatilag beépít egy parkolópályát a "problémás" gyerekeknek a Híd programmal, korai szelekciós mechanizmusokkal, ahol "el lehet őket tárolni" 16 éves korukig, aztán mehetnek el az oktatásból. Ez nem segíti majd a feszültségek feloldását, hanem éppen fokozza majd azokat.
3) Igen, ebben a formában. A felsőoktatásban több minőségre, több versenyre, több mérésre, több szabadságra van szükség. Ma az állam akarja diktálni a ritmust, ez valahogy zajlik majd, de a kivont pénz, a megszüntetett 20.000 állami finanszírozott hallgató, a sokszázezres tandíj miatt elmaradó hallgatók tömege mindenképp hiányzik majd. A felsőoktatásban több nyitottság kell, a bolognai rendszer kiteljesítése, a nem teljesítő, árral úszó hallgatókkal meg kell fizettetni a képzésük költségeit, a jól tanuló tehetségeket pedig ösztönözni kell. Ez még az "egyszerűbb" feladat, jól működő, versenyképes felsőoktatási rendszereket lehet találni a világban, tanulni kell a jobbtól.
4) Könnyű lenne rávágni, hogy a két új oktatási törvény, de ez nem lesz ilyen egyszerű. Az új köz- és felsőoktatási jogszabályok a hozzájuk tartozó - még részben el nem fogadott, alakuló - rendeletekkel teljesen új környezetet teremtenek. Az a tény, hogy ekkora változás kezelhetetlen az oktatásban egy év alatt még nem ok arra, hogy a visszarendezést ugyanolyan gyorsan meg lehessen csinálni - nem lehet. Az új jogszabályok méltánytalan elemeit át kell majd írni, de csak úgy, hogy az oktatói kapacitások, a tanulólétszámok és a pénzügyi feltételek is rendelkezésre álljanak. Mondok egy példát: ha az oktatási rendszer államosítását követően lesz olyan önkormányzat, amelyik nem tart fent utána oktatási ügyosztályt és bizottságot, akkor nem lehet egy mozdulattal visszacsinálni ezt az ügyosztályt, mert a szakembereket vélhetően elbocsátják, akik máshol találnak munkát, stb. A felsőoktatásban ha valahol megszűnik egy tanszék vagy egy egész kar, nem lehet két évvel később visszaadni ugyanoda mondjuk 200 fő keretszámot, mert a képzés feltételei már nem állnak majd rendelkezésre. Tehát nagyon megfontoltan kell eljárni.
Én most azt tudom felelősséggel vállalni, hogy az MSZP a következő két évben nem fogja azt a hibát elkövetni, amit a mai kormány: az oktatási szféra újjáépítését, a köz- és felsőoktatás 2014 után létrehozható új rendszerét a szféra szereplőivel, a szakmával és az érdekképviseletekkel közösen határozzuk meg, olyan helyreállítási programot alkotunk, amelyben az érdekeltek, akiknek azt végre kell hajtani, akiknek együtt kell azzal élni egyet tudnak érteni, el tudnak fogadni és tudnak támogatni. Ennek hiányában ugyanis csak az káosz lenne várható, amit ma is átél a szféra az államosítandó iskola bizonytalanságától a három héttel a határidő előtt publikált egyetemi felvételi keretszámokig. Ezt nem fogjuk megismételni.
valooban
3 hónapja
hogyan beszélhetünk piacgazdaságról akkor amikor gyárakat-üzemeket szánt szándékkal tesznek tönkre csak azért hogy ne legyenek a konkurencia útjában?
Conrad
3 hónapja
"Amit fontosnak tartunk, az a piac méltányos szabályzása, az esélyek kiegyenlítése és a versenysemlegesség biztosítása, na ebben például a mai kormánytól rendesen különbözünk."
Ha már foggal-körömmel ragaszkodunk a kapitalizmushoz (ami számomra érthetetlen) akkor reálisabbnak tűnik az esélyegyenlőtlenség mérséklése, mint kitűzendő cél, mintsem az esélyek kiegyenlítése. Ez utóbbi a kapitalizmuson belül szerintem eléggé utópikus.
Kunhalmi Ági
3 hónapja
Kedves etele1,
sok igazság van a sorokban, de helyenként pontosítanék. Megyek sorban.
1. Középiskolai versenyképesség, reálképzés.
A középfokú képzés minőségén javítani kell, ez nem vitakérdés, de közben nem elvitathatók azok az eredmények és kezdeményezések, amik a szocdem-liberális kormány alatt megvalósultak. Az ország minden területén intézmények, iskolák és kollégiumok újultak meg, hihetetlen mértékben fejlődött a képzés infrastruktúrája. A képzési minősége javult, például a PISA-eredményekben látható fejlődés szövegértés területén a diákoknál, a digitális készségek bővültek, stb. 2008-ban pedig az Új iskola, új tudás kezdeményezés pontosan azt a jelentős változást célozta, amit Ön hiányol, amit egyébként az azóta is általunk érvényesnek tekintett Zöld Könyv alapján indítottunk (a könyv szövege itt: (http://konferenciakalauz.hu/files/conference/3384/zktartalom.pdf)). Az tény, hogy a program finanszírozását 2008-ban zárójelbe tette a gazdasági válság, az új kormány pedig, mint látjuk, koncepcionálisan más irányt választott.
Azt is hadd tegyem hozzá, hogy a ma sokat szidott 2002-es közalkalmazotti béremelés elmaradásának lehetséges hatásairól szinte alig esik szó. Ki tudja, milyen mélyre zuhanhatott volna a közoktatás minősége, ha a pedagóguspályát egyáltalán elviselhetővé tevő béremelés nem történik meg. Tehát míg összességében egyetértek abban, hogy sokkal előbbre sokkal jobb lenne jutni, a gyakorlatban sokszor olyan problémákat kell kezelni, amiket tényleg jobb lenne magunk mögött hagyni. Sajnos most is valamire lehet számítani Hoffmannék után, sokkal messzebbről elölről a fejlesztő, inkluzív iskolarendszer kiépítése, mint ahol nélkülük tarthatnánk 2014-ben. Egyébként Hiller István tényleg 2006-tól volt tárcavezető, előtte más dinamika szerint ment az oktatási kormányzás, de azt is eredményes időszaknak tekintem.
2. Paradigmaváltás az oktatásban.
Igen, igen, igen. Ezzel csak egyetérteni tudok, az oktatás ma üzemeltetett keretrendszerét szerintem is meg kell haladni. A kreativitást, az egyéni- és csoportos problémamegoldást kell a képzési programok fókuszába állítani, készségeket és teljesítményt kell mérni, nem csak lexikális ismereteket, nem tanterveket, hanem mérföldköveket kell előírni. Személyesen azt gondolom, hogy el kell gondolkodni a közoktatás "minden gyerek a tanárt nézi" típusú rigorózus megközelítéséből, tekintve, hogy az információs társadalomban ez már nem adekvát (vagy nem lesz sokáig adekvát). Az, hogy az MSZP erre nem képes, az egész egyszerűen nem igaz, soha annyi oktatási kísérleti program, fejlesztési projekt, térségi kísérlet nem volt Magyarországon, mint az MSZP kormányzása idején, a készségekre fókuszáló oktatásért pedig most is kapjuk a támadásokat Hoffmannék államtitkárságától ("nem volt kötelező oktatni a János vitézt" és egyéb nagyívű vádak).
De, és ez egy fontos de, az oktatói állomány nem alakítható át egyik percről a másikra. Nem képezhetők át két hétvége alatt a ma közoktatási dolgozói, az új paradigmát komplexen kell bevezetni a tanárképzéstől az iskolákig, oktatói készségfejlesztéssel, támogatással és mérés-értékeléssel (erről szólt az Új tudás). Előírni és kényszeríteni egy radikálisan más oktatási módszertant, aztán fenyeget és büntetni a tanárt, ha nem tartja be, miközben 20-30 éves gyakorlattal a háta mögött oktat, értelmetlen dolog. Tehát ebben újra kell írni az útitervet, amint arra lehetőség lesz. A mai oktatáspolitikával egyébként az a fő baj, hogy a könnyebbik utat választja: inkább egy merev keretrendszert akar adni, "tessék, ezt és így kell csinálni", aztán a gyerekek meg a tanárok kopjanak bele a rendszerbe, igazodjanak (a minisztérium pedig megfigyel). Ezt már kipróbálta a Kádár-rendszer, akkor sem tett hozzá semmit az emberek kreativitásához, most sem fog.
3. A pontokba szedett állításokhoz:
- A "haza versenyképessége": Egyetértek, a Magyarországon élhető életminőség igen komolyan meghatározza, hogy a magas tudású magyarok itthon élnek-e vagy elgondolkodnak az emigráción. Ebben mindenki úgy vádolja a szocdem éveket, ahogy akarja, de hogy 2010 után a jó és rossz magyarok, a kommunisták és igaz nemzeti érzelműek, a kultúrkampf (Dörner? átnevezések? Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata?), a magasabb adók ÉS rosszabb szolgáltatások Magyarországán esett és esik az élhető élet minősége, a jól képzettek pedig előbb döntenek a távozás mellett, az nem nagyon vitatható. Ezen javítani kell.
- a "makroökonómiai gondolkodás", amivel az MSZP-t vádolja azért annyira nem tűnik rossz metódusnak, ha a mai államkötvény-hozamokat vagy a forintárfolyamot nézzük. Ráadásul mintha az MSZP hozta volna meg a válság túléléséhez elengedhetetlen - a támogatottságát felemésztő - döntéseket is. Persze, lehet jönni azzal, hogy "biztos érdekből", de ezt nem tudom értelmezni. A haza érdekéből igen, hogy állva maradjon Magyarország. Az MSZP népszerűségén biztosan nem segített, amit 2009 tavasza után tett.
- Végül is Kóka János is bezárta volna az MTA felét, gondolom azzal akkor egyetért… Viccet félretéve, ez az "egyetlen hibát sem előztek meg" dolog úgy igaz, hogy a "bekövetkezett hibákat nem előzték meg". De vajon azt tudjuk-e, hogy társadalomtudományok nélkül hol tartanánk? Komolyan gondolja-e bárki, hogy ezek hiányában pont ugyanolyan lenne az ország, mint ma? Vajon akkor azokat a bölcsészeket, szociológusokat, közgazdászokat, néprajzkutatókat, nyelvészeket, történészeket akiket mégis alkalmaz ma valaki, nos, akkor őket ki és miért alkalmazza ma? Akkor, amikor a gazdaságunk igen meghatározó hányada szolgáltatás és szellemi foglalkozás (2010. IV. negyedévben az összes foglalkoztatott 43,4%a szellemi foglalkozású, ezen felül további 16% dolgozott fizikai szolgáltatás jellegű munkakörben - http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xtabla/munkero/tablmp113_07a.html), akkor nem reális a diplomák vagy a társadalomtudományok értéktelenségéről beszélni. Ráadásul a pedagógia is alkalmazott társadalomtudomány, ha már itt tartunk.
4. MSZP és kapitalizmus
Igazából itt nincs is kérdés. Az MSZP a szociális piacgazdaság pártján volt és van. A szabadságot, így a vállalkozói szabadságot is kiemelt értéknek gondoljuk, a társadalom alapvető építőkövének. Aki ma a kapitalizmus haláláról beszél, az nézzen ki az utcára és gondolkodjon el, mit lát ott, mi miért történik, vagy akár a számítógépén, a mobiltelefonján vagy a több tíz tévécsatornán is tájékozódhat. Az MSZP-ben nincs semmi tudathasadás ezügyben. Amit fontosnak tartunk, az a piac méltányos szabályzása, az esélyek kiegyenlítése és a versenysemlegesség biztosítása, na ebben például a mai kormánytól rendesen különbözünk. Persze a kapitalizmusellenes jelszavak a mai kormánynál is a politikai PR kategóriájába tartoznak, nem a közpolitikai cselekvésbe általában, még ha néhány intézkedéssel - különadók, visszamenőleges jogalkotás, jogbiztonság fellazítása, különféle államosítások és kísérleteik - valóban keményen bontották a piacgazdaságot.
Conrad
3 hónapja
Én nem tenném fizetőssé semmilyen szinten és mértékben sem az oktatást, sem pedig az egészségügyet. A tandíj bármilyen mértékű is (nem beszélve arról, hogy kismértékben értelmetlen) csak még hátrányosabb helyzetbe juttatná az egyébként is már a társadalom peremén levőket. Áruba bocsátani a tudást és az egészséget, egyáltalán nem szerencsés! Ha ez a két dolog a gazdagabbak kiváltságává válik, akkor garantált a társadalom szétszakadása.
Erika1
3 hónapja
Egyetértek Ágival abban , hogy azok , akiknek most nem adatik meg ,hogy diplomát szerezzenek nagyon fognak hiányozni a gazdaságból .Jó példa erre a Finn társadalom .Ők pár évtized alatt megfordították a trendet és a gazdaságuk sokat profitált belőle .
Citoyen
3 hónapja
Kedves Ági!
Nem én találtam ki, de szerintem meg kéne fogadni: semmi mást nem kéne tenni, mint folyamatosan szembesiteni a fideszt azzal, amit ellenzékben olyan nagy hangon mondtak, amit a papagájkommandó egyfolytában zsongott az emberek fülébe! Vajon mi az, amihez most tartják magukat??? Semmi!
Kunhalmi Ági
3 hónapja
A Fidesz-felelősséghez egy kis adalék. 2008. februárjában a tandíjról szóló népszavazás kampányában Orbán Viktor ellenzéki vezérként még egészen mást gondolt az egyetemi oktatásról, mint ma. Néhány jellemző idézetet közkinccsé tennék.
A diplomás túlképzésről:
"Ha Ön jól, ha alaposabban megnézi azokat a statisztikákat, akkor azt fogja látni, hogy nem az a baj, hogy Magyarországon túl sokan járnak egyetemre. Mert Magyarországon nem érjük el még az európai átlagot az egyetemre, főiskolára járók arányát tekintve.”
A tandíjról (ami a ma a Fidesz által bevezetett díjak töredéke lett volna):
“Ugyanis arról van szó, hogy akik szegények, azok nem fogják tudni kifizetni a tandíjat a gyermekeik számára.”
A tudásalapú társadalomról:
"egyetlen dologban reménykedhet Magyarország, abban ami a fejünkben van. Magyarország fölemelkedésének kulcsa az a tudás. És a kérdés az az, hogy képes lesz-e Magyarország bekapcsolódni a tudásalapú társadalmak, a tudásalapú gazdaságok európai rendszerébe. (...) Tehát az ország jövője, ma az országban meglévő tudás mennyiségétől és minőségétől függ. És ahogy megy előre az idő, ez egyre inkább így lesz. Talán nem lepek meg sokakat ha azt mondom, hogy Magyarország jövője sokkal inkább függ a tudástól, mint a pénztől.”
Négy év alatt nagyot fordult a világ...
Kunhalmi Ági
3 hónapja
@antalszegedi, @nyusziful
Itt a lényeg. Az egyetem előnyeit a társadalom és az egyén is élvezi (magasabb adóbefizetés, magasabb fizetés), így teljesen jogos az az elvárás, hogy költségei is oszoljanak meg a társadalom és az egyén között. Ez akkor méltányos, ha mindenkit egyaránt érint, vagyis általános, elfogadható mértékű tandíj van és azoknak biztosít könnyítést, akik szociális alapon rászorulnak. A tehetség ösztönzése az szerintem más körbe tartozik, az már ösztönzés, a rendszernek pénzzel vagy más módon hasznos elismernie a kiemelkedő teljesítményt, ösztönözni azt.
Az viszont, amit a Fidesz tesz, hogy a résztvevők egyik fele - amelyik sok pontot, vagyis jó tudást hoz, jó közoktatási intézményből jön, különórákra, nyelvvizsgára volt képes - ingyen jár egyetemre, a másik fele meg kifizethetetlen áron - akiknek vélhetően azért is alacsonyabbak a pontjai, mert nem feltétlen maradt pénze a családnak a plusz oktatásra -, az nem méltányos és összességében rengeteg gyereket fog kiszorítani a felsőoktatásból. Ezek a diplomások pedig nagyon fognak hiányozni 4-5-6 év múlva, amikor diplomás pályakezdőként meg kellene jelenniük a munkaerőpiacon az időközben felül a nyugdíjrendszerbe távozók helyén, de nem fognak megjelenni, mert nem lesznek. Ezért sem lesz olyan egyszerű helyreállítani a rombolást: egy bezárt egyetem, egy megszűnt szak, egy felszámolt tanszék, egy évfolyamból hiányzó 150-200 fő nem fog másnap visszajönni, nem fog tudni a semmiből újrateremni, mert a közben eltelt 3-4 évben az elbocsátott oktatók máshol keresnek megélhetést, rosszabb esetben az ingatlanok funkciót váltanak, a be nem jutott gyerekek állást keresnek, esetleg külföldre távoznak… Ezért nagyon veszélyes ez az agyatlan átalakítás, mert messze túlmutat az egy-két éven át okozott károkon.
Kunhalmi Ági
3 hónapja
@harmonikus:
Egyedi példákat természetesen lehet találni, én is ismerek konkrét esetet. De a statisztika mégis azt mutatja, hogy ma bármilyen egyetemi diplomával hazánkban jóval nagyobb esély van elhelyezkedni, mint diploma nélkül. Készült például egy diplomás pályakövetés kutatás néhány éve, ami azt mutatta, hogy 2010-ben a 2007-ben dipllomát szerzettek körében 1,7% nem talált állást, mindenki más igen. A diplomások körében a munkanélküliség ma 4% körül alakul, míg a teljes munkanélküliségi ráta 10,6-10,8% körül. Közkeletű mítosz, hogy sok diploma nem ér semmit, de ez valójában úgy igaz, hogy egyes diplomák kevesebbet érnek, mint más diplomák. Ugyanakkor az egyetemi végzettség igenis védettséget, előnyt, több esélyt jelent (és ez nem cáfolja azt az állítást, hogy vannak diplomával rendelkező munkanélküliek is).
Erika1
3 hónapja
A korrektség szerint a szabaddemokraták tették , amit tettek /6év/ igaz asszisztáltak a szocik is mivel koaliciós kormány volt .Nagyon szeretik sokan még ma is össze mosni a dolgokat , miközben azóta már a pártban sincsenek java részük .
Erika1
3 hónapja
Hiller akkor az MSZP elnöke volt .
Sajnos valóban olyan rossz volt a koalicios megállapodás , hogy a Min .Eln . nem avatkozhatott bele , még a leváltása is koalicios feszültséget okozott volna . lásd később Molnár Ágnes leváltását . Az SZDSZ-nél agresszivebb fél kevés van e területen .Nézz körül hol vannak ma azok aki vezették a tárcát . Az államtitkár is a DK-ban van .
Citoyen
3 hónapja
Egy kis időutazás - Ov évértékelője - még ellenzékben:
http://www.168ora.hu/itthon/orban-idoviharban-tandij-roghoz-kotes-90929....
kapitan
3 hónapja
Kedves Ágnes,
Meg is osztottam kérésedet a facén is, mert valóban fontos a köz-és felsőoktatás szakmapolitikai helyretétele.
A pedagógia olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá. Szülőként, benne résztvevőként véleményt formál, de ez nem jelent mást, mint kb. 20 % információval ítéletet mond. Leginkább érzelmi alapon.
Az egyik legnagyobb hibát a szocialisták itt követték el mind a 3 kormányzati ciklusuk alatt.
Nem véletlen, hogy a mai kormányhatalom egyik legnagyobb támasza a pedagógusok között van. Ha ezen nem változtattok, akkor az édes kevés, hogy tücsköt-békát kiabálunk a "csúnya"kormányra.
Nagyon jó volt a közoktatási törvény az Osztrák Magyar Monarchiában, de a Horthy-rendszer http://hu.wikipedia.org/wiki/Klebelsberg_Kuno is működtetett egy olyasfélét, amihez a magyar a 70-es években tértek "szocialista módon" át. Ebből mit és mennyit ismersz, hogyan is képzelitek el a változtatást?
Gyakorló oktatóként minimális programként mindenkélppen jó lenne kimondani:
1.) 0 és 16 év között kötelező és ingyenes az állami, önkormányzati oktatás. Óvodától az első szakmáig.
2.) Esélyegyenlőség, pozitív diszkrimináció visszavezetése: roma és nem roma szegények népiskolája.
3.) A felsőfokú oktatásban az átjárhatóság, mindenféle röghözkötés elvetése.
4.) Konkrétan melyek azok a jogszabályok, rendeletek, amelyeket azonnal eltörölne az ellenzék, ha hatalomra kerül 2014-ben?
Sok sikert politikusi életedhez! :)
Citoyen
3 hónapja
Néha én is elgondolkodok ezen... Aztán vannak válaszaim is ám:)))
De ezt nem most és nem itt :)))
etele1
3 hónapja
Ha tévedek hát tévedek. De egy kérdésre kérlek válaszolj:
- Magyar Bálint megtiltotta volna az MSZP-nek, hogy fejlessze a reáloktatást, ha az MSZP ezt kéri? Ilyen rossz gonosz és hatalmas ember volt Magyar Bálint? Az SzDSz prioritásai között elsősorban szerepelt a reáloktatás visszafejlesztése és ezt szabta a koalició feltételéül?
- Ki volt az oktatásügyi minisztérium államtitkára?
Mindez persze abszurditás. Eszerint Magyar Bálint ideje alatt Hiller István... napozott?
Erika1
3 hónapja
Bocsi Etelének címeztem én is a hsz-t .
Vazzemmaue
3 hónapja
T. Erika! A hatalomvágyból, a tehetetlenségből, a telhetetlenségből és az emberi ostobaságból.
Erika1
3 hónapja
Azért ez egy kicsit hibádzik , akkor Magyar Bálinté mennyi is volt ?????
kisgalamb
3 hónapja
"ebből az egy évtizedből 8 év Hiller Istváné volt"
Már az elején tévedsz. Ez nem igaz. Szerinted Magyar Bálint ki volt?
etele1
3 hónapja
Kedves Kunhalmi Ágnes,
érdekes, hogy leirod, még ha nevén nem is nevezed, hogy a "középfokú oktatás nem versenyképes". A helyzet az, hogy a középfokú oktatásban a reáltárgyak oktatása olyan szinten visszafejlődött, hogy a műegyetemen fizikát és matematikát felkészitő szinten kell tanitani a felvételizetteknek. Ez nem egy-két éves történet, ehhez az elmúlt egy évtized kellett. Vállalva annak veszélyét, hogy enyhén lázárosként hat amit irok: ebből az egy évtizedből 8 év Hiller Istváné volt. Miből gondolod, hogy az MSZP a gyakorlatban bármit tesz az oktatás megújulásáért?
A középfokú szakképzés területén viszont a "kipróbált módszerek" teljességgel haszontalanok. Ahhoz, hogy a modern környezetben boldoguljanak a fiatalok nem szakképzésre, hanem intelligencia és képességfejléesztésre van szükség (és ezalatt nem a manuális készséget, vagy egy szakma lexikális képességét hanem az alap képességeket: pontosságot, időbeosztást. precizitást, szövegértést, sőt tisztaságot, pontos fogalmazást és kultúrált viselkedést értem). Mindez a jelenlegi tanulmányio keretek között lehetetlen, mivel nem tanitható "nagycsoportos" foglalkozás -előadás- keretében. Ez olyan fokú koncepcióbeli változást jelentene, amelyre a kicsit begyepesedett MSZP aligha képes.
Habár elvben az oktatás szinvonalának emelése nagyon jól hangzik, a gyakorlatban:
- semmi értelme sincs "jól exportálható" mérnököket, orvosokat képezni egészen addig, amig a magyra társadalom nem "versenyképes" abban, hogy az értékes munkaerőt idehaza lekösse
- az MSZP nem hajlandó elszakadni a "makroökonómiai gazdálkodás" bűvköréből (azért mert az egyszerűen emészthető és könynen érthető, valamint munkával se nagyon jár), ezért aktiv szociálpolitikára képtelen. Mint leendő(?) kultúrpolitikus, te is szembe fogsz találkozni a kellemetlen ténnyel, hogy a prioritás sosem a jövő, hanem mindig a túlélés és a bürokratikus birodalomépitgetés.
- ha bármely más területen növeled a diplomások számát, azokat valakinek el kell tartania. Hiába irod azt, hogy a társadalomtudósok -mondjuk a politológusok- nagyon hasznosak. Nem azok. Az elmúlt húsz év egyetlen hibáját sem előzték meg. Hogy konkrét példánál maradjunk: a műegyetem már évek óta könyörög a fizika képzés javitásáért mindhiába. Akkor mire jók az általad emlitett "problémát felismerő" társadalomtudósok?
Sűrűn használod a versenyképes szót. Baloldaliként a "kapitalizmus kihivásának" akarsz... megfelelni. Az MSZP egy enyhén tudathasadásos párt. Bevezette a kapitalizmust, leépitette a szocializmust, a párton belül meghatározó a vállalkozói szféra hjelenléte és lobbija (én ugyan nem vagyok párttag, de feltűnő volt a 2010-es választások környékén a vállalkozói lobbi ereje a kommunikációban)
Üdvözlettel
Erika1
3 hónapja
Hatalomvágyból és tehetségtelenségből adódik az összes baj .
antalszegedi
3 hónapja
Szeretném tudni, hogy egy magát (nem is tudom minek alapján) "harmonikus"-nak nevező ember - aki légyen az Orbán-féle "preferált" középosztályba tartozó ("3gyerek-2szoba-négykerék")és a havi jövedelme eléri azt a bizonyos cca. 240 ezer Ft-ot(esetleg alig több), jól tanuló főiskolás (egyetemista) gyerekének "Róza-néne" elvei szerinti tandíját hogy tudja vállalni?
Ugyan mekkora "fan" lesz belőle pillanatokon belül? Mert szájalni azt látom tud, de gondolkodni se árt néha.
nyusziful
3 hónapja
Hogy tovább mondjam..A Gyurcsány féle koncepció nem zárja ki a szerényebb jövedelmű tanulókat,nem megfizethetetlen tandíjat és kölcsönt lőcsöl a fiatalokra.Tulajdonképpen ez a fájó dolog.Nehogy azt hidd,hogy haza beszélek.Az én gyermekeim révben vannak.Az unokák miatt sem fáj a fejem.A jövőbe nem látok és ilyetén nem is érdekes.A jelen viszont törvénytelen,embertelen,antidemokratikus,igazságtalan,megbélyegző,szégyenletes.Remélem világosan írtam.
Vazzemmaue
3 hónapja
Aztán azért arra figyeljen oda, hogy meg ne lepődjön! Annak a közel 60%-nak, aki jelenleg nem talál magának pártot, azért lehet arra hatása, hogy ne a maga főnöke üljön a trónra a következő választások után. Persze, kicsit még "finomítanak" a választási törvényen, oszt jónapot. Miért pöffeszkedik még mindig az Únio zászlaja mögött? Lecserélhetné már egy testhez állóbbra, a maga köreiben ez már ciki..
Vazzemmaue
3 hónapja
Na de most hatalmon vannak, akkor most miért hozzák rosszabb helyzetbe az országot? Megszokásból?
Vazzemmaue
3 hónapja
Hát, ha minden nem is volt jó, de a mostaninál mérhetetlenül jobb volt minden. Persze, ez azért nem nagy kunszt.
Citoyen
3 hónapja
Persze! Akkor az volt az akkori ellenzékben a jelszó, hogy minél rosszabb helyzetbe hozzák a kormányt - ezzel az országot, nekik az annál jobb! Most azonban ők kerültek nehéz helyzetbe, hiszen az akkor viszonylag könnyebben végrehajtható változtatások mára elviselhetetlenekké váltak a nagy többség számára, mert hogy ma már nem is elég az a mérték, amiben a szocialisták idejében szó volt - de ők azért azt is megnépszavaztatták. Hát persze, hogy senki nem akart fizetni! Ők meg miután hatalomra kerültek, gondoskodtak róla, hogy a mai ellenzék már ne tudjon semmi ellen hathatósan fellépni. Gondolok itt a népszavazás, és az érdekegyeztetés lehetőségének abszolut leminimalizálására - lényegében már egyik se müködik :(
LaFleur
3 hónapja
Azért, mert valakinek meg lett emlitve a neve, attól még aki szóba hozta nem feltétlen fan! Egy kormányzási időszakról beszélt. Nehogy már ne lehessen ezt az akkori kormányfő nevével jelezni, hogy mire is gondolt. Nem cimkézni kéne, hanem esetleg a lényegről beszélni, mi is volt a gond azzal, amit anno a szocialista kormány meg akart valósitani az oktatás terén? Mert hogy az a tandij nem ez a tandij lett volna!
Oldalak