Középosztály? Lószart, mama!

Megvolt a nagy coming out, a Vezér odaállt az igen ízléstelen zászlóerdő elé, és miközben úgy csinált, mintha az országról beszélt volna, szemérmes pirulással, de lábával büszkén toppantva felvállalta identitását.
Mint mondá, „már úgyis kitudódott”: a kormány célja az, hogy Magyarországon egy olyan középosztály legyen a társadalom vezető csoportja, mely képes érdekegyesítésre lépni a visszakapaszkodni akarókkal, és azokkal a nyugdíjasokkal, akik munkával élték le az életüket.

Hát nem mondom, bátor tett volt, csak az a baj, hogy a szegények és a nyugdíjasok kontójára akarja a szent célt megvalósítani, arról nem szólva, hogy amit elvesz a szegényektől, az a gazdagoknál is köddé válik, mert feleszi az a remek gazdaságpolitika, melyet a mi Döngő Léptű Mikiegerünk folytat.
Az is egy érdekes kérdés, hogy ennek az álláspontnak „ki kellett tudódnia.”
Normális országokban választások előtt nem „zembereznek”, hanem megmondják nyíltan, hogy kinek az érdekeit kívánják felvállalni és a választó ennek tudtában adja voksát egyik, vagy másik pártra.
Szép hazánkban ezt nem így divatozott, ami azért baj, mert ha a sok ostoba paraszt és proli tudja, hogy ők a kanyarban sincsenek, akkor valószínűleg nem lettek volna annyira ostobák, hogy a saját elnyomorításukra szavazzanak.

Bár, ki tudja?

Egyébként is – kicsoda-micsoda ma Magyarországon a középosztály?
Ennek az országnak állandóan baja van ezzel a definícióval, talán csak a Kádár-korban voltunk vele békében, hiszen akkor a középosztályt a társadalom gerince jelentette, nem csak a lángossütő, de a paraszt is odatartozónak érezhette magát, mert jövedelmi viszonyai megengedhetővé tették a középosztályhoz illeszkedő életmódot....